Fájó emlékek
2007.06.28. 23:05
Szemem se rebben, megfagyott az idő, Minden mozdulatlanságba dermedt S csak a képzeleté a keresű jövő, Ami a nyugalmat átszakítva jön el, Hogy eltörölje a maradék szépet is, Ami ebben a percben sajátomnak mondható. Lehangolók..;
Azok a képek a régmúltból, ahogy Árnyujjait nyújtják felém kitartóan. Lassúnak tűnt eddig, most mégis valahogy Egyre gyorsabb és az évek visszavonhatatlan Eltűntek és többé nem látom őket- Néha ravaszul rám mosolyognak ugyan. De vissza nem kapom.
Talán álmaimban ezért látom sokszor Őket és titokban nem engedem Fagyos kezüket, görcsösen szorítom, Nehogy mégegyszer-újra- eltűnjenek. De ha felébredek ugyancsak köddé válnak- Semmi nem változik, csak emlékük marad. Túlontúl... fájnak.
|